Első lépések

Sokan nehezen mondják ki ha valami bánja őket és gyakran észrevenni sem lehet rajtuk. Ezek az emberek nem mondják ki nyíltan nem is osztja meg másokkal csak mélyen magában tartja és próbálja minél mélyebbre temetni, elzárni egy helyre aminek a kulcsát jó messzire eldobná ,hogy valaki egyszer megtalálja és kinyissa ezt a helyet, megtudva mi bántja és mellé álljon...

Én is egy ilyen ember vagyok.

Nekem már megtalálta valaki az én záramat nyitó kulcsot és bepillantást nyert az életembe...de ez nem azt jelenti hogy minden újra rendbe jött. Nem.
Bár velem van valaki akit teljes szívemből szeretek és örökre vele maradnék, olykor ő is okoz ilyen érzéseket amiket ő nem láthat meg azon a helyen mivel ő okozza.

Az emberek naplót írnak ha kiakarják írni magukból az érzéseket de ezt nem engedik hogy másik meglássák, elolvassák. Én is írok naplót de én azt szeretném ha olyan helyen írhatnám ki az érzéseimet ahol látják emberek, ezzel már úgymond elmondtam valakinek és már felszabadítóbb az érzés.

Nem mondanám rossznak az életemet. Vannak barátaim, családom és egy szerelmem is. Azt hinnénk ennyi már elég a boldogsághoz...de nem. Mert ekkor is jöhetnek olyan dolgok amik megnehezítik az életet és fájdalmat okoznak.

Van az az érzés mikor azt érezzük "nem vagyok ide való"
Én ezekről az elfojtott érzésekről és amik történnek egy ilyen ember életében.

Folyt köv...